Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miklya György

2011.06.21

miklya-gyorgy.jpgBékéscsabán született, tanulmányait is ott kezdte. Kisgyerekként, amikor még hitt a világbékében, elsősorban híres ember szeretett volna lenni, hiszen „a híres emberekre odafigyelnek”. Ám jöttek az élettapasztalatok, 14-15 éves korában pedig már az újságírás alapjaival ismerkedett: „Iskolai magazinoknak irkáltam, szerkesztettem, de már akkor ültem tévékamera előtt.” Ekkor jött rá, hogy az embereknek nem megmondani kell, hogy mit tegyenek, hanem meg kell mutatni nekik mindent, a döntést pedig rájuk kell bízni: „Nekünk, újságíróknak nem szabad egyik vagy a másik oldal véleményét képviselni, hanem objektíven meg kell mutatni azt, hogy mi zajlik, mi történik, és majd az olvasó, a néző, a hallgató eldönti, hogy mit gondol erről vagy arról a dologról.”

Érettségi után azonban fordulatot vett az élete, hiszen a vendéglátó iparban kezdett dolgozni, ráadásul nem is itthon, hanem Svájcban. Itt kezdett megismerkedni a német nyelvvel, amit hamarosan már olyan jól bírt, hogy Németországban majd Belgiumban is vállalhatott már munkát. A külföldön eltöltött három év alatt „sikerült megismernem azt, hogy Európában, máshol, más országban hogyan gondolkodnak az emberek – mi még messze vagyunk ettől”, jegyzi meg némi malíciával. Hazatérése után szinte első útja a Rigó utcai nyelvvizsgaközpontba vezetett, ahol toronymagasan vette az akadályt, hiszen maximális pontszámot ért el mindenből: „Ez egy egyszeri és megismételhetetlen dolog volt az életemben, de rendkívül büszke vagyok rá.”

Ezzel együtt immár a fővárosban szervezett keretek között is tanulni kezdte a kommunikációt, vizsgáit az egri Esterházy Károly Főiskolán abszolválta. Kezdetben a televíziózás érdekelte, de minthogy az elektronikus médiumokról tanult, belekóstolt a rádiózásba, sőt az internetes újságírásba is. Első munkáit még gyakornokként az RTL Klub berkein belül végezte, majd 2003-ban a Gazdasági Rádiónál kötött ki: „Ott is hírszerkesztő, riporter, műsorvezető voltam – ott erősödött meg bennem, hogy a rádiózás bizony engem nagyon érdekel.” Közben azért vissza-visszakacsintott a tévézés felé is: a rádió mellett a köztévé Híradójának riportere is volt, majd később az Echo Tv reggeli műsorát vezette.

Jól végezte munkáját, hiszen egy hatalmas ugrással a Danubius Rádiónál találta magát, „sok-sok kihívással” együtt. „Hirtelen az a meglepetés ért, hogy itt bizony több százezren, akár millió fölött is hallják az ember hangját, és hát nem mindegy, hogy mit mondunk és hogyan. Éppen ezért, a közhiedelemmel ellentétben, amikor a mikrofon előtt ülünk igenis izgulunk, aki azt mondja, hogy nem izgul egy kicsit sem, az hazudik” – osztja meg tapasztalatait. Szerencsésnek tartja magát, hiszen azt teszi, amit szeret és még meg is fizetik érte: „Ráadásul ez egy olyan munka, aminek az eredményét nem csak én, hanem a hallgatók is értékelik – értéket adunk át.”

Magánemberként a sportot nagyon fontosnak és elengedhetetlennek tartja. Bár kondi terembe jár, azt vallja: nem az a lényeg, hogy mekkora izmokat növeszt az ember, hanem, hogy ne tunyuljon el. Ha még marad ideje és energiája, alkalmanként interjúkat készít, cikkeket is ír, de rendezvényeken is fel-feltűnik, konferansziéként.