Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vobeczky Zoltán

2011.06.21

 Vobeczky Zoltán lételeme a sport. A Danubius Rádió sporthír-szerkesztőjét már gyermekkorában megfertőzte a testmozgás szeretete. Bár saját bevallása szerint az újságírás, mint szakma nem neki való, a rádiózás mindig érdekelte.vobeczky-zoltan.jpg

„Én a sport minden területén otthon vagyok – egyszerűen azért, mert érdekel” – vallja meg ars poeticáját Vobeczky Zoltán, a Danubius Rádió sporthír-szerkesztője. Zoli a gimnáziumi érettségi után a Testnevelési Egyetemen szerzett labdarúgó és vitorlázás szakedzői diplomát.

Ezután elvégzett egy újságíró-iskolát, amit két év követett a Sport Plusz Foci című hetilap szerkesztőségében. „Itt hamar rájöttem, hogy az újságírás, mint szakma nem fekszik nekem” – mondja, ám szerencsére a média világa ettől függetlenül rabul ejtette.

Ekkor került a WestelPress hírügynökséghez, ahová egyébként a mai napig besegít. „Ezen keresztül nagyon sok rádióhoz bedolgoztam, így a Rádió Bridge-hez és a Budapest Rádióhoz is.” Ez utóbbiban figyeltek fel rá – így került végül a Danubius Rádióhoz.

Zoli életét végig kíséri a sport: annak idején a BVSC-ben kezdett úszni, amit azonban – legnagyobb fájdalmára – abba kellett hagynia. Vigaszt a labdarúgásban talált – „A focit korábban is imádtam” –, amiben rendkívül tehetségesnek is bizonyult: egészen az NB II-es szintig vitte!

Az igazi nagy szerelem azonban egy vitorlás hajó képében jött: „Diákként lekerültem a Balatonra egy vitorlástáborba, és azonnal belezúgtam ebbe a sportba – onnantól kezdve semmi más nem érdekelt, csak a vitorlázás.” Sokáig párhuzamosan űzte a két sportágat, ám – főként a versenyek és a mérkőzések miatt – egy idő után már nem tudta összeegyeztetni a kettőt. „A vitorlázás mellett tetem le a voksot. Ennek már tizenhat éve, azóta is aktívan vitorlázok.” Példaképeket is ebben a sportágban talált, mégpedig a Detre-fivérek személyében.

A magyar fociért ma már annyira nem lelkesedik, mint ifjúkorában: „Igazából a körítéssel van a probléma.” Külföldi bajnokságok közül az angolt szereti, kedven csapata az Arsenal. Ő nem csak beszél róla, hanem tesz is a magyar futball felemelkedéséért: a budapesti XVII. kerületi utánpótlás-bázison edz 15 évesnél fiatalabb lurkókat – szigorúan társadalmi munkában. A Balatonnál már más a helyzet: ott inkább az idősebb, az alapokkal már tisztában lévő önkénteseket okítja a vitorlázás rejtelmeire.

Ha visszamehetne a múltba, hogy megnézhessen egy emlékezetes sporteseményt, akkor a 2000-es sydneyi olimpia vitorlásversenyeit választaná – ha a szívére hallgatna. Ha az eszére, akkor valamelyik labdarúgó világbajnokságot.

Valószínűleg mindkettőre hallgat majd akkor, amikor oltár elé vezeti menyasszonyát, akivel nagyon boldog kapcsolatban élnek.